2022 – Ahol minden elkezdődött
Egy véletlen megállás, egy furcsa zaj és egy mondat: „Ez szuper!”
Az egész teljesen véletlenül kezdődött.
2022-ben az érsekújvári FIBO Karting gokartpálya mellett apának volt valami elintéznivalója. Amíg ott álltunk, meghallottam valami zajt a pálya felől. Kíváncsi lettem, és megkértem apát, hogy menjünk oda, hadd nézzem meg, mi történik.
Ez már önmagában elég furcsa volt.
Addig ugyanis szinte mindentől féltem, ami hangos volt. Még az akkumulátoros fúrógép hangjától is. 😄
Apa bevitt a pályára, én pedig természetesen rögtön ki akartam próbálni a gokartokat. Egyedül még nem engedhettek, viszont azt megengedték, hogy apa ölében menjek egy lassú kört. A biztonság kedvéért rajtunk kívül senki más nem volt a pályán.
Elindultunk.
Én pedig teljesen ledermedtem.
Nem beszéltem, nem mozdultam, csak ültem apa ölében. Ő azt hitte, hogy megijedtem. Talán azt gondolta, hogy mindjárt elsírom magam. Megállt, és azt mondta, hogy semmi baj, ha félek, nem kell végigmennünk, akár rögtön abba is hagyhatjuk.
Bár szerintem csak ő akart még egyet gokartozni. 😄
Ránéztem, elmosolyodtam, és csak ennyit mondtam:
„Ez szuper!”
Innen indult minden
Ezután rendszeresen jártunk a FIBO Kartingra. Apa ment előttem, én pedig próbáltam utána menni.
Aztán jött egy lehetőség, ami végül mindent megváltoztatott.
A ROTU Karting Team fiatal versenyzőket keresett, és felajánlották, hogy próbáljam ki, milyen egy igazi versenygokart.
Hatéves voltam.
Így jutottunk el az első szabadtéri edzésre.
Komoly gokartos felszerelésem természetesen még nem volt. Nem volt saját versenyruhám, sisakom, semmi ilyesmi. Amit lehetett, kölcsön kaptunk.
Az első „versenyoverallom” pedig nem más volt, mint a téli kabátom. 😄
Akkor még senki nem tudta, hogy ebből valóban versenyzés lesz-e. Egyszerűen kaptam egy lehetőséget, hogy kipróbáljam.
És megtetszett.
Nagyon.
Innentől viszont gyorsan történtek a dolgok.
Az első verseny
2022. április 15-én a Slovakiaringen elindultam életem első gokartversenyén.
Még minden új volt. A rajt, a többi versenyző, a versenyhelyzetek, az egész környezet.
Ebben az évben két kategóriában is gyűjtöttem a tapasztalatokat: E-bambini és Baby 50.
Senki nem várt tőlem csodát vagy győzelmeket. Tanulnom kellett.
Menni. Figyelni. Hibázni. Újra próbálkozni.
És várni a következő versenyt.
Egy nappal a második versenyem előtt...
Életem második gokartversenye előtt egy nappal sikerült olyat csinálnom, aminek az égvilágon semmi köze nem volt a motorsporthoz.
Leestem egy mászókáról.
Eltört a könyököm.
A következő verseny helyett így egészen más program következett.
Alig kezdődött el az első szezonom, máris kényszerszünetre kerültem, és két versenyt ki kellett hagynom.
Nem éppen így képzeltem az első gokartszezonomat.
De ettől még eszem ágában sem volt abbahagyni.
Visszajöttem
Amint lehetett, visszaültem a gokartba.
2022 júliusában Bruck an der Leithában már újra ott voltam a rajtrácson.
Folytatódhatott az, amit tavasszal elkezdtünk.
Bruck, Trebatice, Slovakiaring...
Egyre több kör, egyre több tapasztalat és egyre több olyan helyzet következett, amit néhány hónappal korábban még egyáltalán nem ismertem.
És lassan az eredmények is megérkeztek.
Augusztusban, Trebaticén már dobogós helyezéseket sikerült szereznem:
E-bambini – P2 🥈
Baby 50 – P3 🥉
Közben edzésen már erősebb, magasabb kategóriájú gokartot is kipróbálhattam.
Az első szezon vége
Amikor elkezdődött 2022, még azt sem tudtuk, hogy ebből egyszer versenyzés lesz.
Nem volt nagy tervünk.
Nem volt többéves program.
Nem beszéltünk nemzetközi versenyekről vagy arról, hogy egyszer majd Olaszországban, Európa legerősebb versenyzőivel fogok küzdeni.
Egyszerűen volt egy hatéves kisfiú, aki korábban még a hangos zajoktól is félt, aztán egy nap meghallotta a gokartokat az érsekújvári FIBO Karting felől, és kíváncsi lett.
Az első szezon végére pedig:
E-bambini – bajnoki 3. hely 🥉
Baby 50 – bajnoki 5. hely
Megvolt az első edzés.
Az első verseny.
Az első törött könyök. 😄
Az első kényszerszünet.
Az első visszatérés.
Az első dobogók.
És az első év végi kupa.
De ha visszagondolok 2022-re, talán mégsem ezek közül valamelyik a legfontosabb emlékem.
Hanem az a legelső kör.
Apa ölében.
Amikor ő azt hitte, hogy megijedtem, és abba akarom hagyni.
Én pedig csak ránéztem, mosolyogtam, és azt mondtam:
„Ez szuper!”
A többi pedig már történelem. 💜🏁
Dominik #70